Szerelmes történetek
Minden 8 évvel ezelőtt kezdődött, amikor mindketten a gyerekek világában éltünk. Én 11 voltam, ő pedig 14. A szüleink mondanák: "Gyerekszerelem". Akkor még nem tudtuk, de ez annál több volt. Mély nyomot hagytunk egymás szívében.
Aztán külön váltak útjaink, 8 éven át csak az utcán találkoztunk futólag, váltottunk egy-két szót. Talán titkon róla álmodoztam néha. "Milyen jó lenne most vele lenni." De mindketten tiszteletben tartottuk a másik érzelmeit, kapcsolatát, ezért fel sem merült, hogy megpróbáljuk újra "érettebb" ésszel. Teltek az évek és én egyedül lettem. Egyszer csak kaptam tőle egy meghívót egy baráti összejövetelre. Gondolkodtam... ez most vicc? Vagy a sors? A party előtt találkoztunk, beültünk egy cukrászdába, ott megbeszéltük a 8 év történéseit. Aztán hazavitt, ültünk az autóban és épp mutatta a zeneszámokat, amiket a bandájával játszanak. Egyszer csak megtörtént a csoda! Megcsókolt... Mérhetetlenül boldog voltam. Aztán felgyorsultak az események. Pár hónapra rá elhatároztuk, hogy összeköltözünk. Meg is valósítottuk, kibéreltünk egy lakást. Nem volt probléma, mert már mindketten dolgoztunk. Aztán tovább gondoltuk az életünket. Nekünk együtt kell maradnunk örökké. Azóta már eltelt egy év. Most már családi házban lakunk egy kis faluban... boldogan... mindörökké :)
A szerelmes történetet beküldte: Katalin
