Bizonytalanságban élni, annyi mint várni, hogy túléljük e túlélhetetlent,
a halál küszöbén állni,s várni, hogy legyőzhetjük e a legyőzhetetlent.
Várni, hogy döntés szülessen, úgy, hogy ne nekünk kelljen döntenünk, de a mi akaratunk érvényesüljön.
Várni, hogy életünk hátralévő perceiben, elkerüljön minket a csalódottság, és bennünk se csalódjanak.
Várni, hogy valóra váltsa a valóra válthatatlannak hitt álmunkat, az aki az álmunkat jelenti nekünk.
S hogy miért, s mire várunk ennyit az önpusztító bizonytalanságban?
A boldogságra.