Csak néhány napnyi boldogság,
csak ennyi jutott nekünk!
A szerelem mézédes ízét,
hisz még alig élveztük,
mért van ez így én nem tudom?
De két összetört szív,
még is találkozott!
A fellegekben járva,
csak álmodtak róla.
Hogy egy napon talán,
kéz a kézben járnak.
De a sors közbeszólt,
s mindennek vége.
Búcsúzni ój nehéz,
mert szeretlek édes!
Szívükben ott lesz egy kép,
mely örökké élhet,
te szeretsz engem,
én szeretlek téged!