Csak néhány napnyi boldogság, 
csak ennyi jutott nekünk!
A szerelem mézédes ízét, 
hisz még alig élveztük,
mért van ez így én nem tudom?
De két összetört szív, 
még is találkozott! 
A fellegekben járva,
csak álmodtak róla.
Hogy egy napon talán, 
kéz a kézben járnak.
De a sors közbeszólt,
s mindennek vége.
Búcsúzni ój nehéz, 
mert szeretlek édes! 
Szívükben ott lesz egy kép, 
mely örökké élhet, 
te szeretsz engem, 
én szeretlek téged!