Mikor megláttalak téged, 
úgy megszerettelek, 
mint még senki mást!
Gyönyörű szemeiddel el varázsoltál,
mosolyod olyan volt nekem, 
mint a nyári napsugár, 
s boldogság költözött,
szerte szét tépet szívembe!
Mégis féltem, féltem a csalódástól,
mert úgy szerettelek, mint még senki mást! 
Az első érintésed, az első csókod,
számomra olyan volt, mint a mennyország! 
Mégis féltem, mert úgy szerettelek, 
mint még senki mást!
Mit teszel velem, 
te édes kicsi lány,
teljesen megbolondítottál!
Mégis félek, félek mert megbolondítottál,
s ennyit mondtál, ha nem te, majd valaki más! 
S itt az újabb csalódás,
pedig úgy megszerettelek,
mint még senki mást!