...ahogy kihunytak a reflektorfények
csak te és én voltunk a parkettán
karom csípődön, összeforrva így
osztoztunk a szerelem-tablettán
némán léptünk, az éteri csendben
pajkosan piszkos táncot táncoltunk
a fakó-vörös jelzőlámpánál
egy utolsó tangóra kárhoztunk
az éj leple alatt kóricáltunk
szívünk ritmusára szolmizáltunk
Magyarország volt a báltermünk
keringőnk immár halvány sziluett
harangjáték pulzáló üteme
és egy lélekbe vésett piruett...