Mikor megláttalak téged megtörtént a csoda,
szerelmes lettem beléd ó én ostoba.
Nem tudom most mit tegyek,
hisz nélküled csak szenvedek.
Boldog csak veled leszek tudom,
minden percben rád gondolok.
Nem érdekel ki mit gondol,
mert érted meghalok.
Istenem de szeretem,
azóta öt keresem,
ki tudhatja vajon merre jár,
az életem neki adnám egyetlen csókjáért.
Hiába is hazudoznék megőrülök magáért,
miért vagy már itt velem ezt magam sem tudom.
Feledni téged nem lehet hiába is akarom.
Az élet minden boldogságát benned látom,
várom újra azt a percet mikor jössz felém.
Hazudtak a csillagok,
most is egyedül vagyok.
Megátkozom az istent,
mert játszott velem.
Elvette tőlem azt az embert,
kit ő adott nékem.
Más utakon járok
hogy vissza jössz már nincs esély
meghalok a bánatomban én.