szerelmes versek
Nagy Zsuzsa: Elengedtél
Elhittem, mert elakartam, mindazt amit mondtál
Elhittem, mert még senki nem szólt így hozzám
Szárnyaltam sebesen, repítettél egyre csak feljebb
Féltem a magasban, de én bíztam benned
Hirtelen engedtél el, oltalmad hiába kerestem
Hirtelen örült zuhanásba kezdtem
Zuhanok? Zuhanok, félek, sírok, kivagyok
Leérkezem a mélybe és te nem vagy ott
Kérdeznék, de aztán mégse
A magyarázat süket fülemhez érne
Haragot nem érzek, összetört valami
Csalódtam, nehéz lenne tagadni
Ígértem vigyázok szívedre, mintha magamé volna
Aztán becsaptál, elengedtél, letaszítottál a porba
Nem hiszem, hogy a jónak ez a bére
Nem hiszem, akarok-e jó lenni, ha eldobnak érte
Elmélkedek törött szárnnyal: Megérte?
Megérte minden fájdalmával
Egyszer, egyetlen egyszer ott szálltam én is
Éreztem akár lehetne így is
Földhöz ragadva már csak emlékezem
Gyógyult szárnyam többé nem emelgetem
Hazudom, nem vagyok rá képes
Hazudom, mert iszonyúan félek
Összetörtem tízszer, széthullottam százszor
Meghalnék, már nem élném túl
Meghalnék egy újabb zuhanástól
