szerelmes versek
Oscar Wilde: Madonna mia
Liliom-lány, e földre nem való,
lágy barna haj takarja el fülét,
szemében könnyektől fakóbb a kék,
akár eső-függöny mögött a tó.
Vágy bélyege arcán nem látható,
bezárja - csóktól tartva - ajkait,
nyaka galamb-fehérséggel vakít,
ere: márvány-mezőn bíborfolyó.
Bár magasztalja egyre őt a szám:
lábát se merném megcsókolni én -
beföd szárnyával súlyos áhitat,
mint Dantét, Beatrice oldalán,
az égő Oroszlán szügye alatt
a Hetes Kristály Arany Lépcsején.
(Baranyi Ferenc)
Oscar Wilde: Madonna Mia
A LILY-GIRL, not made for this world's pain,
With brown, soft hair close braided by her ears,
And longing eyes half veiled by slumberous tears
Like bluest water seen through mists of rain:
Pale cheeks whereon no love hath left its stain,
Red underlip drawn in for fear of love,
And white throat, whiter than the silvered dove,
Through whose wan marble creeps one purple vein.
Yet, though my lips shall praise her without cease,
Even to kiss her feet I am not bold,
Being o'ershadowed by the wings of awe.
Like Dante, when he stood with Beatrice
Beneath the flaming Lion's breast, and saw
The seventh Crystal, and the Stair of Gold.
