szerelmes versek
Őze Mónika: Címkék nélkül
Szerelmem vad táncában égve
Űzött, hajtott vadként pihenek meg
Fénylő szemed melegében.
*
Lelked tüze éget, porrá válik minden,
Mi valaha volt s valami fájt,
Porrá válik a világ, s porrá válunk
Mi is, s nézzük csendben, ahogy
Összefonódó lelkeink egymásban
Pihennek meg.
*
Nézlek. Csendes vagy. Szemeid
Hideg tájakon méláznak.
Odamennék hozzád, s hagynám, hogy
Lelkeink tüze összeforrassza testünket ?
Ha nem félnék, hogy megzavarom
Lelked varázsát.
*
Lélek-lény? Oly könnyű bűvkörödbe
Kerülni, nekem mégis oly sokáig tartott.
De szemed, mi oly izzón szeret, él, ölel?
Belémégett kitörölhetetlenül.
*
Köszönni lehet csak szerelmed tüzét,
Lelked melegét, tested ölelését?
Köszönni minden egyes pillanatot,
Folytott vallomást, titkos egymásbanézést,
Köszönni azt is, mikor gyűlöltél, és a
Közelségedet, mikor meghaltam?
És hogy mikor senki kezébe nem adhattam
A lelkem, akkor sem voltam egyedül.
*
Tükörbe nézek, s a tükörből
A te szemed ragyog vissza rám.
Én így szeretlek téged.
*
Végleges összeolvadás.
