szerelmes versek
Őze Mónika: El nem csókolt csókok
Még bőrömön ég az üveg jéghideg fala.
Még szememben ég egy ki nem ejtett könnycsepp.
Még magam előtt látom egy fagyosan forró
tekintet lelkembe hatoló tőrét.
Ajkad puhasága ér most arcomhoz.
Hajad finom érintése sejlik végig keblemen.
Kezeid mint gyermek kapaszkodó ölelése
fonódnak remegő rideg kezeimbe.
Kívánom a csókod. Kívánom szemeid
lágy pillantását és kívánom simító
kezeid izzó nyakamhoz érni.
Nézni akarom, ahogy hajad a jeges
üveghez érve takarja el arcodat...
és érezni akarom lelkembe hatoló
mély pillantásod. Akarom, hogy semmivé
váljon köztünk az Élet és közelséged
megőrjítsen, elemésszen teljesen, fel
akarok lobbanni, mint soha ki nem
alvó fáklya...
De nem tehetem.
Csókod finomságát az ajkamon sohasem érezhetem.
Meleg érintésed és mohó vágyaid nem
találkozhatnak az enyéimmel...
A világ nem éghet el!
Kiáltok. Arcomon remegnek egy soha
el nem csókolt csókért ejtett könnyek.
