...S tudom, csak te oldhatod fel azt, mi
Bennem kavarog, őrjöng, rombol, pusztít és sajog?
Vágy, hiány, s elporladok, ahogyan az eső a szélben,
Felőrlő üresség, gyötrő mámorok, melyek mind,
Mind csak utánad sóvárognak?
Adj még, egyetlen pillantást, amiben újra és újra elmondom?
Csak még egy éjszakát, hogy szívemmel ölelhesselek,
Ahogy sosem tettem.
Képtelen, képtelen, ez egy lehetetlen történet?