Kósza árnyak sötét források
patakjaiban fürödve,
éjjelente meztelen testünkre
cseppekbe gyűlnek.
Álmaink dacolva bár,
mégis messze menekülnek,
Csend van.
Égi tündérek csüngnek
szobánk zsúfolt falán,
kúszó zöldvirágok szirmain,
rózsaszirmú szárnyaikkal
ereszkednek le hozzánk.
Csend van.
Sötét árnyak riadtan vonulnak,
sok kisangyal nyugtatná,
őrizné, óvná, vigyázná álmunk.
Mi megtörve a csendet
újra és újra egyé válunk.
Reggelre újra csend van,
csend van.