szerelmes versek
Vándor Eszter: Álom
Vágyom egy férfira,
akivel tekintetünk összeakad
a távolból. Vágyom rá,
hogy elinduljon felém. Szelíden,
de határozottan lépked.
Tekintetét közben végig
rajtam tartja, s közelít
megingathatatlanul.
Tűnődöm: mit látok a szemében?
Ő az egyetlen, akiben nem
tudok olvasni.
Már félúton tart... S mindjárt
ideér... Már érzem
vágyát testemre símulni...
Jégkék szemeibe merülök,
s eltűnik mindenki.
S mi ott állunk, egymással
szemben, a lélegzetvételünket
is hallani csak néhány
másodpercre. Majd hozzámér.
Áramütés. Elszabadulás. Vágy.
Heves csókja letaglóz és fel-
repít, kezét testemre tapasztja,
s mint két szomjazó a sivatagban
a vízre, úgy isszuk egymás
testét, mint isteni nedűt.
A ruhák már rég a földön,
izzunk, lángolunk, örvénylünk,
vágyunk megöl és újra feltámaszt,
s nem akarunk neki gátat szabni.
Hirtelen olvadunk össze, megszűnik
tér és idő, szemébe nézek,miközben
egyek leszünk, s a kéjtől hangosan
adom át magam lénye gyönyörének.
S miután beteljesültünk, tested
cirógatom, ölelem, csókolom.
Tested, melyben ezernyi csillag
lebeg, lágyan és csendben.
Ragyognak. Ragyogsz. Soha
nem láttam még ennél szebbet.
